Magyarországon a 16. században a könyvnyomdászattal eleinte a vándornyomdászok foglalkoztak. A vándornyomdák egy bizonyos helyen hosszabb-rövidebb ideig működtek, mivel a törökök által szétszabdalt és sanyargatott Magyarországon nem voltak megfelelő feltételek az állandó jelleggel bíró nyomdák létesítésére. A vándornyomdászok segítették elő a reformáció terjedését az ország területén, mert főként protestáns teológiai műveket nyomtattak.

 Kassán a könyvnyomdászat kezdetei szintén egy vándornyomdász nevéhez fűződnek, hogy aztán tőle kiindulva íródhasson tovább a kassai nyomdászat különleges története. Az első kassai vándornyomdász Huszár Gál (latinul Gallus Anaxius, szlovákul Gál Husár, 1512 – 1575), aki nyomdászként megfordult Semptén, Detrekőn, Galgócon és Mosonmagyaróváron is. Huszár sokoldalú tevékenységet folytatott: római katolikus papból vált református prédikátorrá, magyar nyelvre fordította a heidelbergi kátét, és énekeskönyvet szerkesztett. A könyvnyomdászat mesterségét a híres bécsi nyomdásznál Raphael Hoffhalternél sajátította el. Rövid kassai tartózkodása idején folytatta Óváron elkezdett protestáns énekeskönyvének a nyomtatását (1560). Ez a legrégebbi ismert és egyben az első magyar nyelven nyomtatott nem katolikus mű a mai Szlovákia területéről. Huszár együttműködött a semptei és galgóci nyomda alapítójával, Bornemisza Péterrel is. A galgóci nyomdában tevékenykedett a Vizsolyi Biblia későbbi nyomdásza Mantskovit Bálint is.

Kassán, ebben a fontos felsőmagyarországi városban, a könyvnyomtatás 1610-től, azaz a Fischer-nyomda alapításától kezdve folyamatos. Johann Fischer a bártfai Jakob Klöss nyomdatulajdonos veje volt. 1614-ben bekövetkezett halála után nyomdáját a Lőcsei házban Johann Fest irányította. A Kassai Állami Tudományos Könyvtár könyvállományában az általa 1620-ban nyomtatott mű a legrégebbi a kassai nyomtatványok közül. A 17. század folyamán a kassai nyomdák tulajdonosai gyakran váltották egymást. Severini Márk tevékenysége alatt a nyomda csak 1 sajtóval, betűöntödével, matricával, metszetekkel, valamint fraktúr, antikva és görög betűkkel rendelkezett a latin, magyar és német nyelvű könyvek nyomtatására. Ez a “városi” nyomda körülbelül 1694-ig működött.

A kassai könyvnyomdászat fejlődésére nagy jelentőséggel bírt a jezsuita kollégium. A 17. század második felében a jezsuitáknak a főiskola, könyvtár, gyógyszertár és konviktus mellett nyomdájuk is volt, amely rövid ideig az egyetlen katolikus nyomda volt Felsőmagyarországon. A rendi felkelések idején a jezsuiták kiűzetése után ez a nyomda is megszűnt. Tevékenysége 1716-ban újra folytatódott a Kassai Egyetem Akadémiai Jezsuita Nyomdája (Typis Academicis Societatis Jesu) név alatt, és egyike lett a leghosszabb ideig működő kassai nyomdáknak. Legtermékenyebb időszakában (1736 – 1745) évente átlagosan 24 nyomtatványt adtak ki, melyek jelentős számban megtalálhatóak könyvtárunk állományában. A jezsuita rend feloszlatása után (1773) a nyomda az állam tulajdonába került, majd 1775-ben egy pozsonyi nyomdász, Landerer János Mihály vásárolta meg, és 1821-ig működtette Kassán. A Landerer család sikeres tevékenységet folytatott, Kassán kívül Pozsonyban és Budapesten is voltak nyomdáik.

Az ezt követő időszakban a nyomdászat tovább változott és tökéletesedett. Európához hasonlóan egyre több nyomda jött létre Kassán is, melyek közül a 19. században sok kiadói tevékenységet is folytatott. A nyomdászok ebben az időben a városnak és a város vezetésének is megbecsült tagjai voltak.

Ennek az időszaknak a jelentősebb nyomdái közé tartozik az Ellinger család nyomdája (1787 – 1876), amelynek alapítója Ellinger János József Bécsből származott. A Werfer nyomdász család (1822 – 1910) már kőnyomtatással (litográfia) is foglalkozott. A Werfer nyomdában könyveken kívül naptárakat, újságokat, folyóiratokat, hivatalos nyomtatványokat és játékkártyákat is nyomtattak. A Landerer, Ellinger és Werfer családnak a nyomdán kívül könyvesboltja is volt Kassán. A 19. század második felében a jelentősebb kassai nyomdák közé tartozott a Pannónia nyomda (1872 – 1884). Német nyelvű újságok kiadásával kezdte tevékenységét, majd később más kassai és eperjesi újságokat is nyomtatott. Ries Lajos nyomdász és újságíró a Pannónia nyomdánál kezdett dolgozni, később már a saját nyomdájában nyomtatta és adta ki a különféle gazdasági és politikai lapokat, folyóiratokat és könyveket. A 20. században a városban további nyomdák is létrejöttek, például Vitéz Antal Adolf nyomdája, a Szent-Erzsébet nyomda, Matzner Sámuel nyomdája, vagy a Szlovák Könyvnyomda (Slovenská tlačiareň). Ez az időszak azonban már a kassai nyomdászat következő fejezetéhez tartozik.