A magyar nyelvű Biblia kiadását Mágócsy Gáspár, Torna vármegye főispánja, majd halála után Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem valamelyik magyarországi vagy erdélyi nyomdában szerette volna megvalósítani. Ezek az erőfeszítések azonban nem jártak sikerrel. Ennek egyik oka az volt, hogy 1579-ben és 1584-ben királyi rendeletek tiltották a nyomdák alapítását és a könyvek engedély nélküli nyomtatását. Ennek ellenére – a nagyszombati katolikus nyomdán kívül – abban az időben összesen 14 protestáns vándornyomdász is működött. Végül Rákóczi, valószínűleg valamikor 1588 előtt, megállapodott a galgóci Mantskovit Bálint nyomdásszal, hogy az egyik birtokán könyvnyomdát létesít. Ebben nemcsak maga a mecénás tulajdonosi háttere segített, kellően távol az uralkodó állandó irányítása alatt álló területtől, hanem a fordító Károlyi Gáspár döntése is, aki családja elvesztése után minden vagyonát a Biblia kiadására szentelte. Tekintettel a Biblia jelentőségére bizonyára más protestáns elöljárók is hozzájárultak annak kiadásához. A nyomdászmester, Mantskovit Bálint 1588 második felében költözött Galgócról Vizsolyba a nyomdájával együtt, többek között négy sajtógéppel és körülbelül 50 000 ólombetűvel. Vizsoly előnyös földrajzi helyzetének – a Lengyelország és Magyarország közötti fontos királyi útvonal "Via regia" mentén feküdt – valamint a lengyel papírkereskedőkkel való kapcsolattartásának köszönhetően a krakkói és más lengyelországi papírmalmokból szerezték be a nyomtatáshoz szükséges állítólag 160 szekér (kb. 7 tonna) papírt. Említést érdemel, hogy a papír szállítása alkalmával jó szolgálatot tettek Rákóczi kassai raktárai is a közeli Kovács utcán.

A Biblia nyomtatása 1589. február 18-án kezdődött és 1590 július 20-án fejeződött be. Érdekesség, hogy a nyomtatás már akkor elkezdődött, amikor Károlyi Gáspár még nem fordította le az egész szöveget. A fordítás kéziratait a gönci paplakból Vizsolyba naponta és gyakran gyalogszerrel diákok vagy munkások hordták át, de egyik fő segédje – a későbbi 1608-ban kiadott Biblia szerkesztője – Szenczi Molnár Albert is.

A nyomdai munkálatokban nemcsak a műhely vezetője, hanem további mesterek és munkások is részt vettek. A nyomda működése már 1589 márciusában veszélyeztetve volt, amikor Ernő osztrák herceg elrendelte az ottani könyvek és betűkészletek lefoglalását a régi julián naptár állítólagos nyomtatása miatt. Az 1582-es naptárreform után ugyanis a katolikus országoknak be kellett vezetniük az új gregorián naptárat. Magyarországon ezt csak 1587 körül sikerült elérni és ettől kezdődően már tilos volt a julián naptár kiadása. 1580–1582 között ugyan Mantskovit nyomtatott julián naptárakat, de ez a tény Vizsollyal kapcsolatban nem nyert bizonyítást. Másrészt viszont nem tudunk a vizsolyi Biblia nyomtatására vonatkozó engedélyről sem. Ezt többek között Rákóczi katonai érdemeinek köszönhetően is tolerálták. A nyomtatás menetét az oszmán betörések állandó fenyegetése mellett a nyomdászok gyakori cseréje is befolyásolta.

Becslések szerint 700–800, legfeljebb 900 Bibliát nyomtattak itt ki. Károlyi Gáspár a Biblia fordítója és szerkesztője 1592-ben – nem sokkal a Biblia megjelenése után – elhunyt. Magához a Bibliához még sikerült összeállítania egy szójegyzéket Index biblicus cím alatt, amely azonban csak egy évvel halála után jelent meg Vizsolyban (1593). Mantskovit Vizsolyban tíz könyvet nyomtatott ki, míg örökösei 1597 és 1599 között további hatot, majd a nyomda megszűnt. Két itt megjelent mű Kassához is kapcsolódik: az egyik köszöntő a kassai jegyző Artner Sebald lányának születésekor (1598), a másik és egyben utolsó vizsolyi nyomtatvány, a kálvinista Gönczi István polémiája a kassai egyetem rektorával, az evangélikus Graver Alberttal (1599). A nyomda matricái, betűi és egyéb felszerelései a 17. század elején Mantskovit vejének, a bártfai nyomdász, Jakob Klössnek a birtokába kerültek. Végül a felszerelés egy része átkerült Kassára, amikor az itteni jezsuiták megvásárolták a bártfai nyomdát. Egészen 1738-ig Kassán is azzal az “XX” dísszel nyomtattak, amely először 1588-ban jelent meg Galgócon.